„Tomi, te komolyan az AI korában indítasz blogszövegíró vállalkozást?”
Igen, mert az újságírói rutin adta képességekre szükség van, és mindig szükség lesz.

Édesanyám húsz éve kérdezte tőlem: mi szeretnél lenni? A felsőoktatási felvételihez közeledve szégyelltem, hogy fogalmam sincs. Ekkor jött a legjobb szülői tanács: gondolkodj azon,
„mit szeretsz igazán csinálni, és mit lehet ebből kihozni”.
Mivel amikor csak tehettem, a Képes Sportot bújtam és a sportközvetítéseket néztem, valamint lelkesen írtam műelemzéseket az irodalomórákra (akár péntek délután is), meglepően könnyű volt a döntés: irány a szegedi kommunikáció szak!
Így lett a sportújságírás a hivatásom. Óriási kaland volt, elérhetetlennek tűnő álmok teljesítésével. Az egyetem alatt ingyen dolgoztam mindenhol, ahova írni lehetett, csak szerezzek rutint.


A sportmédiával foglalkozó bloggerkedés a HVG Tech rovatába is elrepített. Az egyetemi esztendők alatti gyakornokoskodás is kifizetődött, hiszen a diploma után a SzegedCafé piszkosul tehetséges csapatával izgalmas projektbe foghattunk, sikerének köszönhetően pedig régi vágyam teljesült, ugyanis leigazolt a Délmagyarország sportrovata.






A saját mércém szerint valóban kreatív és igazán bátor íráskészség felé kellett még egy lökés, amit a Komlósi Oktatási Stúdió fantasztikus oktatói gárdája adott meg.
A KOS elvégzésétől kezdve egészséges önbizalommal gépelek minden cikket, és megtisztelő, hogy már több mint egy évtizede taníthatom is a szakmám fortélyait Magyarország legnépszerűbb médiaiskolájában.

Mivel a technológia tudatos és eredményes használata végigkísérte a pályafutásomat, ezt a szaktudást hozzáadott értékként nyújtottam a TechSzövegírás projektben. Ekkor még mindenféle szövegírói feladatot vállaltam, de rájöttem: a céges blogírás a testhezálló szolgáltatás.
Az oka egyszerű: ez áll legközelebb eredeti szakmámhoz, az újságíráshoz, és hobbimhoz, a blogoláshoz. Szeretek ötletelni – talán túl sokat is, ennek a weboldalnak 60 oldalnyi jegyzete volt, ami később komoly fejfájást okozott.
Imádok elmerülni a kutatómunkában, és különösen azt az érzést, amikor kerek sztorivá áll össze.




Introvertált vagyok, így ha magamat nyilvánosan kellett fényezni, sokáig maximum ennyire futotta.
Ki is bújt belőlem mindez egy fröccs áztatta nyári estén. Erre egy munkatárs lelkesítően rám pirított:
„Ne viccelj, nálad megbízhatóbb kollégát nem ismerek!”
Bátorságot kellett vennem, hogy ezt az idézetet félkövérrel, kiemeljem ide.
Megtettem, mert most már hiszek benne – köszönhetően az ügyfeleim egészen megható ajánlásainak!

A teljes karrierem a szorgalmamnak köszönhetem, ezen belül is annak, hogy mindig is rengeteget olvastam a szakmámról, különösen az online média és marketing trendjeiről. Ezért tudok proaktív tanácsokat adni az ügyfeleimnek – akár személyesen, akár a blogomon.