Pedig az út nem is lehetett volna egyértelműbb…

Minek köszönhetem a legfelemelőbb szakmai kalandokat? Ha hamarabb teszem fel magamnak ezt a kérdést, talán már a 2020-as indulásnál is rájöttem volna: a céges blog az én utam. Mindig is imádtam blogolni, a műfaj adta szabadságot kihasználva kísérletezhettem – építve a Szegedi Tudományegyetemen, a Komlósi Oktatási Stúdióban és az első munkahelyeken szerzett szakmai alapokra. Ahogy egyik kedvenc oktatóm, Harle Tamás mondta rólam: „mer újítani, szakítani a hagyományokkal, miközben azért kellőképpen tiszteli azokat”. Erről szól a blog műfaja is.

Igen, pont ebben az útkereső időszakban jelent meg a ChatGPT, de nem félek. Ahogy a Canva is csak a legfeljebb középszerű grafikusok munkáját vette el, úgy az AI-forradalom is csak a gyenge szövegírókat fenyegeti. Aki viszont támogatni tudja egy marketinges munkáját a brandépítésben, például újságírói és szövegírói rutinnal, ötletekkel, precizitással, és – a végeredményt nézve legalább ennyire fontos: – szenvedéllyel, annak mindig lesznek olyan fantasztikus ügyfelei, mint a Rackhost, a blueBAX vagy a Libertine.

Az AI csak vázlat, minden másra ott a profi szövegíró

Ezt jelzik a legkomolyabb szakmai blogokon megjelenő szalagcímek (Why copywriting is the new superpower in 2026) és éves előrejelzések is (Top SEO Tips For 2026). A mesterséges intelligencia ugyanis semmi újat nem hoz létre, miközben az ügyfelek és vásárlók pont a pótolhatatlant értékelik: egyediséget, szakmaiságot, a cég saját hangját és tudásbázisát, valós tapasztalatokat. Aki azt hiszi, hogy az olvasók nem veszik észre, hogy egy cég kizárólag AI-t használ a blogjához, csinálja nyugodtan – de közben a profi szövegírók törzsvásárlói bázis és hűséges ügyfélkör építésében segítenek a konkurenciának.

A silány AI-irományokból pont az hiányzik, amitől az ügyfél úgy érzi, megértik őt. A mesterséges intelligencia csak a vázlatot adhatja, de a hozzáadott értékeket, az érzelmeket és a kapcsolatokat az emberek biztosítják. Olyan apróságokkal, mint:

• Egy jól eltalált, az interjút meghatározó, vagy „csak” megfűszerező kérdés – érzelmi intelligenciának és/vagy intuíciónak köszönhetően.
• Egy figyelemfelkeltő cím – kihasználva az online újságírói tapasztalatot.
• Egy remek szerkesztési megoldás – élve a nyomtatott újságírásban tanultakkal.
• Egy bekezdésnyi érdekes sztori – amire komoly kutatómunkával talált a blogszövegíró.
• Egy megbízható, alapul szolgáló cikk – olyan forráskritikával, amire az AI talán sosem lesz képes.
• Egy hangulatos illusztráció – amiért az AI-promptok nyúzása helyett a szakember nem átallott eredeti alkotások között böngészni.
• Egy dokumentum precíz felhasználása – rutinosan kiszűrve a lényeges és lényegtelen információkat, illeszkedve az ügyfél elvárásaihoz.
• Egy tökéletesen a cikkhez illő idézet – alapos böngészés során észrevéve a gyöngyszemet.
• Egy profin végigvezetett, egyszerre jó hangulatú és tartalmas háttérbeszélgetés – amire kérhetjük az AI-t, csak „ő” erre azt mondja: lehetetlen.
• Sokáig lehetne még sorolni, megkíméllek tőle 🙂

A lényeg: ilyen „apróságok” összességétől lesz értékes egy szövegíró. Ezt díjazta eddig Szabados Ági, Felhő-Sebők Beatrix, Kocsis Judit Anna, Toldi Miklós és Sabján László, akiknek óriási köszönettel tartozom, hogy megadták a kezdő lökést az úton.

Szívből köszönöm az újságírói korszakomról referenciát adó kollégák segítségét is: Murányi András, Olasz Anna, Kocsis-M. Brigitta, Komlósi Gábor, Harle Tamás, Kecsmár Zsuzsa, R. Tóth Gábor, Süli Róbert.

Az új weboldal megvalósításához nyújtott segítségért különösen hálás vagyok Kecskésné Hajagos Krisztinának, Szécsi Juditnak, Kecskés Imrének, Maróti Zoltánnak, Kelemen Józsefnek és Deák Tamásnak.

A legnagyobb hálával édesanyámnak és anyai nagymamámnak tartozom, akik nélkül szakmai utamra még lépni sem tudtam volna. Mindenben támogattak, és ezt sosem tudom eléggé megköszönni nekik. Nagyon szeretlek titeket!

Köszönök mindent, ölelek mindenkit,
Tomi